Április végén jelenik meg a kanadai sztár új albuma, a The Best Damn Thing, és bár a fanatikus rajongók rémülten figyelik, ahogy kedvencük vadóc rockerből elegáns nőcivé változik, aggodalomra semmi okuk: Avril nem veszett el, csak átalakult!                                          

R: Az elmúlt évben nagyon megváltoztál! Milyen most visszanézni az egykori önmagadra?

A: Ha megnézem a régi képeimet, mindig arra gondolok, mennyire nevetségesen néztem ki. Annyira fiús csaj voltam! Imádtam a srácokkal lógni, gördeszkázni, és mindenféle balhéba keveredni. Az interjúkon többnyire csak motyogtam, nem néztem az újságírók szemébe.

R: Az imidzsváltás a viselkedésedre is hatással volt?

A: Mindenképpen! Magabiztosabb lettem. Szerintem mindenki másképp kezd viselkedni, ha új, számára szokatlan cuccokba bújik, például estélyi ruhába.

R: Nagy bátorság kellett a változtatáshoz?

A: Igen, mert egészen eddig abban a hitben voltam, hogy elveszítem a rajongóimat, ha túl nagyot változtatok. A belső készetetés megvolt, már régóta játszottam a gondolattal, hogy ideje lenne nőiesebben öltözködnö, hoszen bután néz ki, hogy egy huszonéves nő még mindig edzőcipőben és deszkás gatyában jár. Rengeteget beszélgettem erről Deryckkel, és ő megerősített abban, hogy aki szeret, annak tök mindegy, milyen az imidzse, úgyis nyitott lesz arra, amit csinálok. A nagy előadók arról is híresek,hogy diktálják a divatot.

R: Nem zavar, hogy most mindenki erről kérdezget?

A: Egyenlőre nem, de lehet, hogy nemsokára herótom lesz attól, hogy el kell magyaráznom, miért és hogyan lettem lázadó tinilányból fiatal nő. 17 éves voltam, amikor igazán beindult a karrierem, az az iskolapadból egyenesen a színpadra kerültem, most meg feleség vagyok. Ez tényleg nagy váltásnak tűnik, de mindez hat év alatt történt.

R: Három év telt el a legutóbbi albumod megjelenése óta...

A: Tudatosan hagytam ki ennyi időt, hogy legyen lehetőségem pihenni, feltöltődni, és alaposan átgondolni, hogyan akarom folytatni a karrieremet. Úgy mentem be a stúdióba, hogy pontosan tudtam, mit szeretnék csinálni.

R: Az új klipedben még táncolsz is!

A: Őrülten élveztem a forgatást! Tudom, ez is furcsa tőlem, mert korábban csak ugrabugráltam, de most koreográfus segítségével dolgoztam ki a mozdulataimat. Jó a ritmusérzékem, és elég fitt is vagyok, úgyhogy nem volt semmi probléma! Most jöttem rá, mennyire komoly munkát végeznek azok az előadók, akiket korábban kinevettem. Például Britney vagy Christina színpadi produkcióját sokkal jobban tudom értékelni! Hihetetlenül sok gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki úgy tudjon mozogni, és közben énekelni is, mint Ők!

R: Milyenek lettek az album dalai?

A: Míg a korábbiak kissé sötétebbek, komolyabbak voltak, addig ez most egy totális bulilemez lett! Nem akartam mély mondanivalót, csak azt, hogy aki meghallgatja, az jól érezze magát tőle. A felvételek is kiváló hangulatban teltek. Motoros rollerekkel kergetőztünk a stúdió körül, gyorséttermi kaját tömtünk magunkba, és koktélokat iszogattunk. Szerintem ez érződik is az albumon.

R: Erre miért volt szükség?

A: Az időnk nagy részét úgyis az Egyesült Államokban töltjük, és találtunk egy csodálatos házat, amibe mindketten beleszerettünk. Minden összepasszolt. Imádom, hogy itt mindig szép az idő, de bevallom, hogy az itteni emberek mentalitása nem áll közel hozzám. A kapcsolatok többsége sajnos felületes, kevés az igazi barát, akire bármikor számíthatok - ugyanakkor szuper, hogy a dolgom végeztével este a saját ágyamba fekhetek, nem pedig egy rideg szállodai szobában kell aludnom.

R: Mivel töltöd a szabadidődet? Szoktál partikra járni? Ez ugyebár a hollywoodiak kedvenc elfoglaltsága...

A: Hát én inkább olyan vagyok, mint egy átlagos háziasszony! A barátaim persze örülnek, mert szeretem meghívni őket egy-egy vacsorára, amit én magam készítek el! Meglepődnétek, ha tudnátok, milyen jól főzök!

R: Csak nem tévés főzőműsorokból tanultad a fogásokat?

A: Nem, dehogy! Az édesanyám kiválóan főz, tőle lestem el  legtöbbet!

R:Szóval semmi bulizás, vad partik, teljes szétesés???

A: Néha előfordul, hogy beugrunk Deryckkel egy-egy klubba, de nem vagyunk törzsvendégek. Épp ezért kevés rólunk a paparazzofotó. Szerintem könnyű elkerülni a lesifotósokat: nem kell trendi helyekre járni. Nevetséges, hogy néhányan panaszkodnak, amiért a bulvársajtó ízekre szedi a magánéletüket, de a valóságban épp az ő sajtósuk az, aki értesíti a paparazzókat, hogy hol érdemes lesben állniuk.

R: Úgy beszélsz, mint akinek valóban benőtt a feje lágy!

A: Nem vagyok angyal, néha most is szívesen kirúgok a hámból, de sokkal felnőtesebben gondolkodom, és jobban átgondolom a dolgaimat. Ez így természetes. Persze nem állítom, hogy mindig helyes döntéseket hozok, de igyekszem. Szeretném, ha a rajongóim velem öregednének, és bár nem tartom magamat tökéletes példaképnek, azért jó érzés, ha követnek.